Mozaik Bringa

Sikerült Mónival felvenni újra a kapcsolatot és úgy néz ki, hogy mindent meg fogunk tudni oldani. Mivel egyedül annyira nem haladtam semmivel, hogy tulajdonképpen a legutóbbi találkozásunk óta változatlan állapotban van a bringa, abban maradtunk, hogy nála hagyom. A kapcsolatain keresztül szétnéz, körbekérdez és persze a saját készletet is alaposan felméri, hogy mit lehetne hasznosítani. Megnyugtatott, hogy mindent meg fogunk oldani előbb vagy utóbb, de július végére kb. arra számítsak, hogy már gurulni fog a gép.

Megint hosszú hetek telnek el úgy, hogy semmi nem történik a mozaik bringával. Igaz, időm is kevesebb a megfelelő alkatrészek felkutatására, de néha már annyira rossz érzésem van, hogy legszívesebben hagynám az egészet a fenébe és meghirdetném, hátha van még egy olyan őrült aki lát benne fantáziát.

Mónival nehezen tudom a kapcsolatot tartani, nem sok reményt fűzök hozzá, hogy végül sikeres lesz az alkatrészek beszerzése.

Egyébként a rendkívül könnyű vázra a mozaik pakolás kb. 3-4kg pluszt jelentett, ami érzésre sokkal többnek tűnik. A pehely könnyűségű alu váz inkább emlékeztet egy acél monti vázra. Kíváncsi leszek ez mennyire befolyásolja majd a bringa használhatóságát és mennyire lesz súlyos a végeredmény.

A villa beszerzése körül jelentkezett nehézségek kapcsán gondolhattam volna, hogy az összes többi alkatrésszel hasonló helyzetbe kerülök, a kerékszettől az utolsó csavarig. Nem gondoltam... Csak megy az idő, de se használható donor kerékpárt nem találok, se megfelelő alkatrészeket. Sok szempont jelenleg nincs, csak annyi, hogy fekete legyen ami csak lehet, mert ha minden fekete, úgy jobban vonzza a szemet az extra mozaik burkolat a vázon. Ja, és persze erősen korlátozottak az anyagi lehetőségek. Ha az anyagi helyzetem megengedné, valószínűleg nehézségek nélkül tudnám összeválogatni a legfeketébb :) alkatrészeket, de sajnos nem ez a helyzet, így kénytelen vagyok kivárni.

Menet közben egy veterán bringa vásárlása kapcsán megismerkedtem Mónikával, aki évtizedek óta foglalkozik kerékpárokkal és nem csak értékesít, hanem építi és szereli is a kétkerekű jószágokat. Meséltem neki a tervemről, persze egyből látni szerette volna a vázat :)

Egy másik időpontban elvittem hozzá, nagyon tetszett neki, Ő is különlegesnek találta, ahogy mindenki más is, aki addig látta. Hosszasan beszélgettünk róla, hogy milyen alkatrészeket tudna hozzá beszerezni és mikorra... Abban maradtunk, hogy csak az alkatrészeket szerezném be Mónin keresztül, az építést magam oldanám meg Marci segítségével, aki ugyan ízig vérig veterán rajongó, nem okoz nehézséget neki egy ilyen pályagép összeállítása.